A férjemmel már 5 éve voltunk házasok, mikor egyre több olyan gond jelent meg a kapcsolatunkban, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Próbálkoztunk a gyerekkel, de nem jött össze, folyamatos hadakozásban voltunk az anyósommal, és idegesített, hogy a férjem sosincs otthon velem, hanem az összes hétvégét a kocsmában kezdi a haverjaival, aminek eredményeképp az egész hétvégét az ágyban fekve tölti. Belekényelmesedett a házasságunkba, sokat ivott, volt, hogy hétköznap délutánonként is, és én is egyre többet ittam, mert már nem bírtam elviselni ezt józanul, és bevallom, vissza is akartam neki vágni, hogy meg tudja milyen, ha a párja állandóan részeg, de nem értem célt ezzel. Rengeteget veszekedtünk, fenyegetőztünk válással, sokszor a kanapén aludt el ahelyett, hogy befeküdjön mellém stb. Azt állította, az a problémánk oka, hogy alkoholista vagyok, miközben ő volt az alkoholista, de nem ismerte be. A végletekig tudtunk ezen vitatkozni ki az alkoholista kettőnk közül, mire előállt egy ötlettel, hogy eldöntsük, kinek van igaza. Azt mondta talált a neten egy központot, ahol felmérik az állapotodat, és az alkoholistákat beköltöztetik 28 napra, ami alatt kigyógyítják őket az alkoholizmusból. Az oldalukon találtunk is egy cikket, amiben arról írtak ki az alkoholista, és az alapján sajnos mindketten azok voltunk. Ezért mondtam, hogy legyen, de fogadjunk, hogy én fel fogok épülni ő pedig nem, mire ő ugyanezt mondta az ő szemszögéből, és belevágtunk.
A folyamat
Bementünk először is konzultációra, ahol közölték, hogy igen, mindketten alkoholisták vagyunk, csak kicsit másképp, viszont mindkettőnk számára jó megoldás lenne a bentlakásos program. Be is költöztünk külön-külön szobákba és kezdetét vette a folyamat.
Először megkönnyebbültem, hogy nincs, aki idegesít, végre van időm magamra koncentrálni, a saját felépülésemre. Voltak csoportos foglalkozások, de nem egy csoportba kerültünk, és voltak egyéni konzultációk is, amik nagyon hasznosak voltak. Az első hét volt számomra a legegyszerűbb, aztán elkezdődött a tényleges felépülés. Az első héten csak a düh motivált, és nem volt valódi a munkám így, vagy hogy is mondjam, utána viszont sokkal nehezebb volt, ugyanakkor hatékonyabb is. Az addiktológusok, a pszichiáter, a család, aki kitalálta ezt az egészet, mindenki nagyon kedves és hozzáértő volt. Át tudták érezni a problémáimat, nem ítéltek el miatta, és készségesen segítettek. A csoportos foglalkozások során megismerhettem a többi ember történetét is, és egy nővel nagyon jó barátságot is sikerült kialakítanom.
Persze a kirándulások, szabad foglalkozás során találkoztunk a férjemmel is, és ahogy telt az idő, elkezdtem magam egyre inkább megérteni, hogy mit miért csináltam és hogy tudok ezeken változtatni. Számos technikát begyakoroltattak velünk, és könnyedén el is sajátítottuk így őket. Érdekes egyébként, ahogy egyre jobban megérti magát az ember, úgy egyre inkább megérti a körülötte lévőket is. A férjem állapota is jól alakult, és egyre mélyebbé váltak a beszélgetéseink is így, hogy megláthattuk a másik gyengébb, érzékenyebb oldalát. Igazából a program nem csak arra tanított meg, hogy uraljuk vágyainkat, hanem ezáltal egy énrészünk teljesen meg is változott, természetesen egy jobb és tudatosabb irányban.
Én nem gondoltam volna, hogy van olyan hely ahol ennyire fejlődésorientáltan foglalkoznak az emberrel, és ennyire meghatározó élményt tudnak nyújtani.
Az ellátás is egyébként kiváló minőségű volt, minden nap finom volt az étel és bőséges adagokat kaptunk, ezen felül a szobák is tiszták és rendezettek voltak. A ház, ahol voltunk kellemes atmoszférájú volt, világos és tágas. A helyszín is el lett találva, a Balaton-felvidék ugyanis tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra, de mégis olyan helyen feküdt, ahol nem kellett azon aggódnom, mikor téved erre az egyik ismerősöm bámészkodni, hogy mi folyik itt.
Mivel az ár tartalmazta a teljes ellátást, nem kellett semmi mással foglalkoznunk, mint a felépülésünkkel, saját fejlődésünkkel. Ez néha megterhelő volt egyébként, mert nem volt mivel eltereljem a gondolataimat, nem tudtam a szőnyeg alá söpörni a problémát, muszáj volt szembenézni vele.
A megoldás kulcsa
A program azért tudott ilyen hatékony lenni, mert bent tényleg nem volt lehetőség arra, hogy az alkoholhoz nyúljunk, és egy hónap azért elég sok idő, mondhatom, hogy bent megtanultam nélküle élni. Szerintem, ha kint vagyok erre nem lettem volna ennyire drasztikusan képes, így viszont kénytelen voltam. Ugyanakkor arra is megtanított, hogy minden lehetséges, csak akarni kell.
A kedves és segítőkész hozzáállás is egyedülálló, valamint a módszerek hatékonyságát emelném még ki. Azáltal, hogy ennyiszer begyakoroltunk egy-egy dolgot, berögzültek annyira, hogy kint is tudjuk alkalmazni, és akár más dolgok kapcsán is.
A férjem is más emberként jött ki, azóta elmentünk párterápiára is, ami sokat segített a viszonyunkon, és újra látom benne azt az embert, akibe beleszerettem, és aki akar tenni a kapcsolatunkért.
Annak, hogy kiköltöztünk most már lassan másfél éve, és egyikünk sem ivott azóta egy kortyot sem. A központban egyébként rendszeresen vannak ingyenes előadások, amikre várnak vissza minden valaha ott kezelt embert, hogy felfrissítsék az ismereteket és technikákat. Mi is voltunk már egy ilyenen a férjemmel, ami nagyon jó hangulatban telt. Szokásosan finom ebéddel, és hasznos tartalommal lettünk gazdagabbak.
A hozzátartozók sem maradnak ki a jóból amúgy. Bár mi ugye együtt mentünk be, meg mindkettőnket érintett a probléma így át tudtuk érezni a másik helyzetét, viszont a szüleink az elején értetlenül álltak a dolog előtt. Nyilván most sem veregetik meg a vállunkat, hogy de ügyes voltál gyerekem, hogy ebbe sodortad magad, de azáltal, hogy részt vettek egy két konzultáción és előadáson, amiket a központ szervezett, ők is közelebb kerültek ehhez a témakörhöz és jobban megértik most már azt, ami bennünk zajlott.
A program végén szerveztek egy családi napot, amire elhívtuk őket, és nagyon jól sikerült. Anyukám nagyon büszke volt ránk, hogy ennyit javult az állapotunk, és hogy mertünk segítséget kérni. ugyanis már önmagában ez is nehéz lépés. Bár minket a düh motivált, indulatból cselekedtünk, aki nem így jött ide, az sokat hezitálhatott mire rávette magát, de mindannyian nagyon jól tették. A nő akivel bent jóban lettem is egy évet szenvedett mit kezdjen magával, de egyáltalán ne bánta meg, ő is teljesen felépült végül. A kapcsolatot vele is tartjuk azóta is, rendszeresen ülünk össze társasjátékozni vele és a párjával.
A férjemmel a kapcsolatunk pedig jobb, mint valaha, megértőbbek vagyunk egymással és odafigyelünk arra, mit igényel a másik. Nagyon hálás vagyok a programnak, hogy megmentette a házasságom, és a férjemnek is, amiért ilyen kitartóan végigcsinálta a programot, és hogy mellettem is kitartott, ahogy természetesen én is mellette.
